A 100. blogbejegyzésben (tadam!) elkezdődik egy kisebb sorozat a 2018-as Eurovíziós Dalfesztivál nekem -egyelőre - legjobban tetsző dalaiból.

Azt hiszem nem is kezdhetném mással, mint Alexander Rybakkal Norvégia képviseletében, aki 2009-ben már nyert Fairytale című dalával, amit saját maga írt és szerzett és most újra itt van egy újabb saját dallal.

Tegnapelőtt kis körű, egyáltalán nem reprezentatív felmérést végeztünk, aminek során a résztvevők megnéztek egy videót, amiben mind a 43 dal szerepel egy-egy kisebb részlettel és feljegyezték, hogy melyik ország dalai tetszettek nekik (tehát: első hallásra és egy kis részlet ismeretében).

Mivel egyedül Norvégia dala volt, amelyik mindenkinek a listáján szerepelt, nézzük miről is van szó:

Writer: Alexander Rybak Fordította: Kekecblogger

A szöveg szerintem méltó a dallamhoz és a szuper ritmusokhoz. Itt a hivatalos videó:

De nekem ennél is jobban tetszik a másik videó, amit a norvég válogató döntőjén rögzítettek, amelyikben nagyon jól látható, hogy mi lehet Rybak sikereinek kulcsa (nyilván azon túl, hogy szuper számokat ír), mégpedig, hogy láthatóan annyira élvezi amit csinál, hogy ez az öröm átragad a nézőre is:

Amikor megláttam a dala címét, az volt az első gondolatom, hogy nem hiszem el – a norvégok tényleg megírták azt a dalt, ami ugyanarról szól, mint 2016-ban a svéd műsorvezetők (Måns Zelmerlöw, Petra Mede) által előadott dal?

Nem tudom más is emlékszik-e még, természetesen a Love love peace peace című számra gondolok, ami arról szólt, hogy mi kell egy győztes dalhoz (felsorakoztatva a korábbi évek nyerő vagy kevésbé nyerő színpadképeit).
Nézzük a szövegét:

written by Edward af Sillén, Fredrik Kempe Fordította: Kekecblogger

Már a műsorban a dal felvezető része is nagyon vicces (főleg persze azoknak, akik látták a korábbi műsorokat és így értik a poénokat). Feltűnik benne Alexander Rybak is, természetesen a hegedűjével.

A megértéshez sokat segíthet a fordítás, de visszatérve egy kicsit a blog alapjaihoz (jobbító szándékú kekeckedés) azért megjegyezném, hogy – szerintem – a DJ-s résznél nem pont az a poén, ami a magyar fordításban szerepel. A DJ nem úgy tesz, mintha fiatal lenne miközben már 30 éves, hanem úgy tesz a színpadon mintha szkreccselne és miközben a szkreccselés a való életben már legalább 30 éves, az eurovízión mégis olyan „maivá” teszi a számot.

Akkor foglaljuk össze: Alexander Rybak mostani száma egyáltalán nem arról szól, amiről két éve a svédek énekeltek, csak a címe emlékeztet halványan arra a korábbi dalra. De még azt sem mondanám, hogy feltétlenül arról szól, amit a címe sugall. Inkább egy rendkívül pozitív, energiát sugárzó dal, ami egy olyan életérzést mutat nekünk, ami lehet, hogy a norvégok sajátja, de mi is igazán átvehetnénk.

Valószínűleg mindenkinek van tehetsége valamihez. Azt már tudjuk, hogy Alexandernek mihez. Meglátjuk, hogy az embereknek tetszeni fog-e az új dala és hogy a nyerő stratégia (azaz, hogy legyen hegedű a dalban) bejön-e, én nagyon szurkolok neki!