Biztos mindenki ismeri ezt az érzést, amikor meghallunk egy dalt és megrohannak minket az érzések, eszünkbe juttat olyan emlékeket, amiket egyébként már rég eltemettünk magunkban.
Azt hiszem Hugh Prestwood nagyon jól megragadta ezt az érzést, Trisha Yearwood hangja pedig szívbemarkolóan tolmácsolja felénk.
Szeretem ezt a dalt.
Nem azért mert mindig eszembe juttatja, amikor órákon át autóztunk céltalanul, a lejátszóból szólt a zene és mi hangosan végigénekeltünk egy teljes duplaalbumot (fiatalok voltunk, talán szerelmesek is).
Ez egy dalfordítós blog, nem lesz rajta semmi világszenzáció, csak dalok fordítása. Mint most is:
| I was standing at the counter I was waiting for the change When I heard that old familiar music start It was like a lighted match had been tossed into my soul It was like a dam had broken in my heart After taking every detour Gettin' lost and losin track So that even if I wanted I could not find my way back After driving out the memory Of the way things might have been After I'd forgotten all about us The song remembers when We were rolling through the Rocky's We were up above the clouds When a station out of Jackson played that song And it seemed to fit the moment And the moment seemed to freeze When we turned the music up and sang along And there was a God in Heaven And the world made perfect sense We were young and were in love And we were easy to convince We were headed straight for Eden It was just around the bend And though I have forgotten all about it The song remembers when I guess something must have happened And we must have said goodbye And my heart must have been broken Though I can't recall just why The song remembers when Well, for all the miles between us And for all the time that's past You would think I haven't gotten very far And I hope my hasty heart Will forgive me just this once If I stop to wonder how on earth you are But that's just a lot of water Underneath a bridge I burned And there's no use in backtracking Around corners I have turned Still I guess some things we bury Are just bound to rise again Yeah, and even if the whole world has forgotten The song remembers when |
A pénztárnál álltam a visszajáróra vártam amikor hallottam, hogy elindul az a régi ismerős zene. Olyan érzés volt, mintha egy égő gyufát dobtak volna a lelkembe, mintha átszakadt volna egy gát a szívemben. Miután tettem sok kerülőutat, eltévedtem és azt sem tudtam hol vagyok úgy hogy már ha akartam volna sem találtam volna meg a visszavezető utat miután gondosan kitöröltem az emlékét is annak, hogy miként történhettek a dolgok miután mindent elfelejtettem kettőnkről a dal újra eszembe juttatta, amikor… a Sziklás hegységen át gurultunk fent jártunk a felhők felett amikor egy rádióadó Jacksonon kívül játszotta ezt a számot. Úgy tűnt, hogy tökéletesen illik a pillanathoz az idő megállni látszott amikor felhangosítottuk a zenét és együtt énekeltünk a rádióval. Akkor még minden a helyén volt és a világ tökéletesen érthető volt fiatalok voltunk, szerelmesek és könnyen meggyőzhetőek, hogy egyenesen az Éden felé tartunk már épp ott volt a következő kanyarban és bár már mindent elfelejtettem erről, a dal emlékeztet rá. Gondolom valami biztosan történt, mi bizonyára elbúcsúztunk egymástól és a szívem biztos megszakadt akkor de már nem tudom felidézni, hogy miért… csak a dal emlékeztet rá. A köztünk lévő mérföldekhez és az azóta eltelt hosszú időhöz képest azt gondolhatod hogy nem jutottam túl messzire. Remélem az én hirtelen szívem megbocsátja nekem most az egyszer ha megállok egy pillanatra azon gondolkodni hogy vajon hogy lehetsz most. De nagyon sok víz lefolyt már a híd alatt amit rég felégettem már magam mögött és nincs értelme visszafelé menni ha már egyszer sikerült túljutnom a nehezén mégis azt gondolom néhány dolog amit szándékosan eltemetünk magunkban szinte biztos újra elő fog jönni, igen és akkor is ha az egész világ megfelejtkezett már ezekről, a dal emlékeztet, amikor…. |
written by Hugh Prestwood, fordította: Kekecblogger
A felvétel elég régi (mint a dal is), inkább hallgatni érdemes: