A holnapi Eurovíziós Dalfesztivál döntőn fogjuk teljes egészében hallani az olaszok versenydalát - ez az egyik olyan dal, aminek a szövegét érdemes elolvasni.
Azt már láttuk az elődöntőn, hogy a dal szövegéhez méltó, erős képi világú videó alatt kiírt, különböző nyelvre lefordított dalsorok az előadásban is meg fognak jelenni. Sajnos azonban magyarul nincs egy sor sem.
Hogy mégis fogalmunk lehessen, hogy miről szól ez a dal, örömmel jelentem be, hogy a blog csapata kiegészült egy olasz szakértővel, Bettivel, akinek a jóvoltából most közreadhatjuk ezt a dalszöveget is:
Al Cairo non lo sanno che ore sono adesso Il sole sulla Rambla oggi non è lo stesso In Francia c’è un concerto, la gente si diverte Qualcuno canta forte, qualcuno grida, “a morte” A Londra piove sempre ma oggi non fa male Il cielo non fa sconti neanche a un funerale A Nizza il mare è rosso di fuochi e di vergogna Di gente sull’asfalto e sangue nella fogna E questo corpo enorme che noi chiamiamo Terra Ferito nei suoi organi dall’Asia all’Inghilterra Galassie di persone disperse nello spazio Ma quello più importante è lo spazio di un abbraccio Di madri senza figli, di figli senza padri Di volti illuminati come muri senza quadri Minuti di silenzio spezzati da una voce Non mi avete fatto niente Non mi avete fatto niente Non mi avete tolto niente Questa è la mia vita che va avanti Oltre tutto, oltre la gente Non mi avete fatto niente Non avete avuto niente Perché tutto va oltre le vostre inutili guerre C’è chi si fa la croce, chi prega sui tappeti Le chiese e le moschee, gli imam e tutti i preti Ingressi separati della stessa casa Miliardi di persone che sperano in qualcosa Braccia senza mani, facce senza nomi Scambiamoci la pelle, in fondo siamo umani Perché la nostra vita non è un punto di vista E non esiste bomba pacifista Non mi avete fatto niente Non mi avete tolto niente Questa è la mia vita che va avanti Oltre tutto, oltre la gente Non mi avete fatto niente Non avete avuto niente Perché tutto va oltre le vostre inutili guerre Cadranno i grattacieli, le metropolitane I muri di contrasto alzati per il pane Ma contro ogni terrore che ostacola il cammino Il mondo si rialza col sorriso di un bambino Col sorriso di un bambino Col sorriso di un bambino Non mi avete fatto niente Non avete avuto niente Perché tutto va oltre le vostre inutili guerre Non mi avete fatto niente Le vostre inutili guerre Non avete avuto niente Le vostre inutili guerre Sono consapevole che tutto più non torna La felicità volava Come vola via una bolla |
A Cairóban (egy kávézó) nem tudják hány óra van most. A nap a Rambla fölött (Barcelona egyik népszerű utcája) ma nem ugyanolyan. Franciaországban van egy koncert, az emberek jól érzik magukat. Van aki hangosan énekel, van aki azt kiáltja: "halálra"! Londonban mindig esik az eső, de ma ez nem esik rosszul. Az ég nem kivételez még egy temetéssel sem. Nizzában tüzektől és szégyentől vörös a tenger. Az emberektől az aszfalton és a sárban lévő vértől. És ennek a hatalmas testnek, amit mi Földnek hívunk Ázsiától Angliáig sérültek a szervei. Elveszett emberek galaxisai az űrben, de ami a legfontosabb, az az űr, amely a gyermek nélküli anyák ölelése, az apa nélküli gyermekeké és a megvilágított arcoké, melyek olyanok mint kép nélküli falak. A csend percei melyeket megszakított egy hang. Nem ártottatok nekem, nem ártottatok nekem, nem vettetek el tőlem semmit! Ez az én életem, ami megy tovább, mindezen túl, az embereken túl. Nem ártottatok nekem, nem nyertetek semmit, mert minden túllép a szükségtelen háborúitokon! Van aki keresztet vet, van aki szőnyegeken imádkozik. A templomok és a mecsetek, az imámok és minden pap, ugyanannak a háznak elkülönített bejáratai. Milliárdnyi ember, akik hisznek valamiben, kéz nélküli karok, név nélküli arcok. Bújjunk egymás bőrébe, hisz lényegében mindannyian emberek vagyunk! Mert az életünk nem egy nézőpont és nem létezik békeszerető bomba. Nem ártottatok nekem, nem vettetek el tőlem semmit! Ez az én életem ami megy tovább, mindezen túl, az embereken túl. Nem ártottatok nekem, nem nyertetek semmit, mert minden túllép a szükségtelen háborúitokon. Összeomlanak a felhőkarcolók, a metró alagutak, az ellentét falai, amiket a kenyérért emeltek. De minden terror ellenére ami a haladást akadályozza a világ újra felemelkedik egy gyermek mosolyával. Egy gyermek mosolyával. Egy gyermek mosolyával. Nem ártottatok nekem, nem nyertetek semmit, mert minden túllép a szükségtelen háborúitokon! Nem ártottatok nekem… Az értelmetlen háborúitok Nem nyertetek semmit… Az értelmetlen háborúitok Mindenki tudja, hogy nem tér vissza minden. A boldogság szép lassan elszállt, úgy lebegett el mint egy buborék. |
Written By Andrea Febo, Fabrizio Moro & Ermal Meta, Fordította: Betti
A dal hivatalos videóját itt nézhetitek meg:
Én már sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg jó-e az az alapító országoknak, hogy nem kell részt venniük az elődöntőkön. Persze egyrészről nyilván jó, ugyanakkor valószínűbb szerintem, hogy első hallásra nehezebb befogadni egy dalt, mint egy olyat, amit már hallottál egyszer és akkor esetleg már tetszett és így valamiféle régi ismerősként üdvözölheted.
De remélem, hogy az olasz srácok dala sokak szívéhez eljut, még ha esetleg kevésbé feltűnő is, mint néhány agyondicsért (sokkal kevésbé fontos témáról szóló) dal.