A hétvégén megnéztük a We will rock you című musicalt, a PS Produkció előadásában, amiben a leírás szerint 24 Queen dal hangzik el.
Kritikákat nem olvastunk előtte róla, mégis kellemes várakozással néztünk a produkció elé.
Örülök, hogy megnéztük, de be kell valljam, az előadás alatt és azóta is azon gondolkodom, hogy mi az, ami miatt nekem mégsem tetszett (a többieknek sem, de a saját gondolataimat írnám le).
Kezdem a pozitívumokkal: a dalok egytől-egyig jók.
A díszlet és a jelmezek látványosak.
Most, hogy töprengtem a pozitívumokon, arra jutottam, hogy itt véget is értek, mert a táncbetétekre a „semmi különös”-t mondanám és tulajdonképpen a szereplőkre is…de kiemelném Veres Mónika Nikát Ozzy Osbourne szerepében, aki ismét bebizonyította, hogy nagyon jól énekel.
Nem mondhatom azt, hogy „semmi különös” Stéphanie Schlesserre sem, (akiről egy - utólag elolvasott – kritika azt írta, hogy nem lehet észrevenni a kiejtésén, hogy nem magyar anyanyelvű) akinek én az énekléséből egy árva mukkot sem értettem, a beszédét kihagyott hangzók, teljesen rossz hanglejtés jellemezte (lehet, hogy aznap pont rossz napja volt, de ez most tényleg nagyon nem jött össze).
Persze tisztában vagyok azzal, hogy a mi fülünk alapvetően nincs ahhoz szokva, hogy számunkra furcsa akcentussal beszélők legyenek főszereplők a színpadon…
Ami még nem volt jó az az, hogy a terem óriási, így a színpad és ezáltal a történet, a szereplők távol kerülnek a nézőktől (mondjuk a történet eleve butuska). Van ugyan két kivetítő, de azokon viszont nem biztos, hogy pont azt a részt vetítik ki, amit a néző épp nézni szeretne.
Vígjátéknak írták és én emlékszem is legalább egy poénra, amin derült a terem (illetve a poénra nem emlékszem, csak arra, hogy valamin egyszer nevettünk).
Szerintem az előadás egyik csúcspontja lehetett volna, amikor (spoiler következik) a bohémek (akik a 24. században játszódó történetben a lázadók, akik ragaszkodnának a hangszeren játszott zenéhez) eljutnak a Wembley stadionhoz és mintha arra jutnának, hogy (bár az összes hangszert megsemmisült már) az ember a testével (dobogás, taps) és a hangjával még így is elő tud adni egy dalt. El is kezdik énekelni a címadó dalt, de valahogy olyan hamar lekeverik (újabb spoiler) merthogy megtalálják a „fejszét” (szerintem kissé alul művelt nézők (mint én) nem igazán értették, hogy miért kerestek egy fejszét egyáltalán). Én úgy éreztem itt elsikkadt egy jó kis mondanivaló.
Általában szoktam érteni, hogy mi történik a színpadon, most volt olyan jelenet (a 2. felvonás legelején), amikor az sem derült ki számomra, hogy kik énekelnek, az meg pláne nem, hogy mit és miért.
A teremben végig hideg volt, a második felvonást már kabátban néztük.
Nem segített az sem, hogy a fülünknek már ismerős dalok furcsán idegenek magyarul (az angol nyelvű eredeti előadásoknál ez nyilván nem volt gond) és hogy – ez azért gondolom nyilvánvaló – a már megszokott (rögtön felismerhető, igazán különleges) énekhangot sem hallhattuk.
A darabban is elhangzik ez a dal, amit Freddie Mercury halála után a Queen együttes megmaradt tagjai írtak, tisztelegve minden fiatalon elhunyt tehetség előtt:
| A hand above the water An angel reaching for the sky Is it raining in heaven Do you want us to cry? And everywhere the broken-hearted On every lonely avenue No one could reach them No one but you One by one Only the good die young They're only flyin' too close to the sun And life goes on Without you Another tricky situation I get to drownin' in the blues And I find myself thinkin' Well, what would you do? Yes, it was such an operation Forever paying every due Hell, you made a sensation (sensation) You found a way through (found a way through) One by one Only the good die young They're only flyin' too close to the sun We'll remember Forever And now the party must be over I guess we'll never understand The sense of your leaving Was it the way it was planned? And so we grace another table And raise our glasses one more time There's a face at the window And I ain't never, never sayin' goodbye One by one Only the good die young They're only flyin' too close to the sun Cryin' for nothing Cryin' for no one No one but you |
Egy kéz a víz felett. Egy angyal nyújtja a kezét az ég felé. Esik a mennyben? Azt akarod hogy sírjunk? Mindenfelé megtört szívűek lepik el az üres sugárutakat. Senki nem tudta megérinteni őket, senki csak te. Egyik a másik után. Csak a jók halnak meg fiatalon. Egyetlen vétkük hogy túlságosan közel repültek a naphoz. És az élet megy tovább nélküled. Egy újabb komplikált helyzet, egyre inkább elmerülök a szomorú zenében, És azon kapom magam, hogy azon gondolkodom vajon te mit tennél? Igen, mindig úgy működtél, hogy örökké megdolgoztál mindenért a pokolba, te szenzációsat alkottál (szenzációsat) mindig megtaláltad a kivezető utat (megtaláltad a kivezető utat). Egyik a másik után. Csak a jók halnak meg fiatalon. Egyetlen vétkük, hogy túlságosan közel repültek a naphoz. Emlékezni fogunk örökké. És most a buli be kell fejeződjön, úgy hiszem sosem fogjuk felfogni az értelmét a távozásodnak. Ennek tényleg így kellett történnie? És így most megterítünk még egy asztalt és emeljük poharunkat még egyszer. Egy arc látható az ablakban és én soha soha nem fogok elbúcsúzni. Egyik a másik után. Csak a jók halnak meg fiatalon. Egyetlen vétkük, hogy túlságosan közel repültek a naphoz. Semmiért sírni, senkit sem siratni senkit csak téged. |
Szerző: Brian May, Fordította: Kekecblogger
A dal itt hallgatható meg:
Úgy éreztem, hogy a videóban Freddie Mercury előtt tiszteleg az együttes, ezért írtam végül 1. szám 2. személyben, de természetesen egyszerre több emberhez is szólhat ez a dal.
Ha lemaradtál volna az előadásról és más – pozitívabb - kritikák miatt megnéznéd, március elején újra előadják. Úgy néztem, hogy akkor még drágábbak lesznek a jegyek (5.800,- és 15.000,- között). Ahol mi ültünk az a jegy 11.000,- Ft volt, márciusban már 12.000,- Ft.
Egy családnak már tetemes költséget jelenthet, ezért is gondoltam azt, hogy leírom, én hogy láttam ezt az előadást…(mi a jegyeket kaptuk, nagy-nagy pozitívum, hogy nem kellett senkinek fizetnie érte).
Nekem nem tűnt fel, hogy tombolt volna a közönség a végén, de lehet én voltam figyelmetlen.
Képek és egy teljesen más vélemény itt olvasható.
Frissítés: Miután megnéztük az előadást és megírtam ezt a bejegyzést, utána kezdtek cikkezni a színházas TAO támogatásokkal kapcsolatban, így felmerült a kérdés, hogy lehet, hogy mi is vattaközönség voltunk?! Természetesen nem állítom, hogy erről volt szó, de meglepődve nem lennék, ha kiderülne, hogy igen. Akkor viszont nem korrekt az a mondatom, hogy a jegyünkért senkinek nem kellett fizetnie...
